2016. január 31., vasárnap

Úgy csak könnyebb az élet, ha lebegünk.


Akkor szeress igazán,
Mikor csüggedten hajolok föléd,
Kérvén, hogy lásd, lásd az igazi énem,
Amely néha itt van, néha meglép.
Sápadt az arcom, nehéz a szívem,
Akkor szeress igazán,
Amikor mindezt végig nézed.

Akkor mondd, hogy hiányzom,
Mikor patakokban hull könnyem,
Mert nem szeretlek és csak szidlak
És az irányítást mindig elveszítem.
Az emlékeim olyan gyorsan szaladnak.
Akkor mondd, hogy hiányzom,
Mikor egyáltalán nem akarlak.

Akkor ölelj szorosan,
Mikor reménytelen vagyok,
Gyötör a magány, a szomorúság
Kínoznak az indulatok
És elkerül néhányszor a boldogság.
Akkor ölelj szorosan,
Mikor mást szeretek igazán.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése