Sötét burokba dobni a lelkemet,
Amint halászok hányják-vetik.
Ugyan, kik is szeretik
Az ízes, méltatlan életet?
Közben persze burokban
Leélem majd halálom.
Utánna megtalálom
Páromat a nagyvilágban.
Addig meg, jó ha keresel
Utamat csak homok fedi.
És aki e utat megszereti
Többé nem enged el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése