Mint hajnalokon
Az a gondolat,
Hogy elhagyom.
Szél csapott arcon és forgolódtam,
Változásokra és bánatra hivatkoztam.
És zsugorodom,
Parányi testem
Lüktet. Szétvet.
Kéz a kézben,
Szív a szélben.
Csak elnézem
És elhiszem,
Hogy érzem,
A szépet.
Csalfa szikrák,
Árthat a lét,
De meghalni
Nem szeretnék.
És amint vándoroltam,
Gondoltam, haldoklom,
De meghagyott élni
Még egy alkonyon.
Aztán szél csapott arcon,
Mint egykoron.
És mostmár tudtam,
Meghalok.
És zsugorodom,
Parányi testem
Lüktet. Szétvet.
Kéz a kézben,
Szív a szélben.
Csak elnézem
És elhiszem,
Hogy érzem,
A szépet.
Csalfa szikrák,
Árthat a lét,
De meghalni
Nem szeretnék.
És amint vándoroltam,
Gondoltam, haldoklom,
De meghagyott élni
Még egy alkonyon.
Aztán szél csapott arcon,
Mint egykoron.
És mostmár tudtam,
Meghalok.
Szia kedves Lina!
VálaszTörlésMegszületett az újabb kedvencem tőled. Lehet, hogy soha nem lesz ennél nagyobb kedvencem, mert ez a vers a lélegzetemet is elvette, annyira tetszett. Annyira harmónikus, andalító, gyönyörű...el sem tudom mondani, mennyire imádom. Ezzel a verseddel igazán kimutattad, hogy mennyire tehetséges vagy ebben a műfajban, és hogy mennyire szereted ezt csinálni.
Teljes őszínteséggel gratulálok ehhez a vershez. Ez egy nagyrangú alkotásod a szememben. Csak így tovább Lina!
Ölelések, Reni
Kedves Reni,
TörlésMost én is leszögezném, hogy ez volt életem legszebb pillanata. Te is elvetted a lélegzetemet ezzel a kommentel. Igazán érzem, hogy érek valamit. Nagyon köszönöm. Hihetetlenül hálás vagyok, amiért elolvastad és leírtad a véleményedet. Még egy kevés és sírni fogok.:) Nagyon-nagyon-nagyon és még annál is jobban köszönöm.:)
csóközön. Lina