Tavak ülnek arcomon.
Bennük látlak minden éjjel,
Tőlük kérdezem meg sokszor,
Hogy mentél csak így el.
Egy éve, hogy várlak vissza,
Nem írtam rólad verseket.
Ki sem tudtam volna fejezni,
Hogy hiányzol és szeretlek.
Cigarettád füsjtében vígan táncolnék,
Elmondanám, hogy a szívem tőled van.
Teám gőze vinné el hozzád,
Hogy bántottalak, s nem akartam.
Kristályok nőnek a szememben,
Ha megjelensz álmomban néha.
Szavaid körülfonnak és mosolyogsz,
Ha felébredek, minden néma.
Te tanítottál meg a csillagokra az égen,
S hogyan énekeljek, ha rossz a kedvem.
Együtt néztük a viharokat,
Te szerettél, ha más senki sem.
Mindent beletömörítek egy dalba,
Most így csöndesen neked éneklem,
Hogy te vagy minden reggel első sugara
És a virágok a kertedben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése