Pusztít a tűz. Pusztít a lélek.

Nincs szív. Nincs baj.
Meghátrtált éveim során

Koptató szelence az eszem,

Tudom, nem kellett volna

Olyan ártatlanul megmérgeznem.

Dehát megérdemelte..

S ez végülis most gúnyos nekem,

Hogy meg kellett öljem

Az én saját, szeleburdi szívem.

Nem mintha maroknyit

Is ért volna. Dobhattam el.

Évek óta kínálgattam,

De úgysem  kellett senkinek.

Szóval ennyi volt. 

Én végeztem vele.

Fertőző gondolataimmal

Töltöttem tele.

Kit is érintett? Őzvegy sem

Volt. Férjes asszony sem,

Néha elbújt,ha igazán

Kétségbeesetten kerestem.

Úgyhogy most nem érzek.

Hú, de nagy dolog lehet,
Mondhatod, s igazat adok,
Mert igazából már egy ideje
Nem magam vagyok.
Mikor is voltam magam?
Talán soha, talán
Évezredekkel ezelőtt
Cípeltem egy"önmagam" táblát.
Azóta elkopott,
Mosodába adtam,
Azóta soha többet
Vissza nem kaptam.