Ömlengő irónia

Nehéz döntések

Sorsunk megnehezítik a vaskos döntések,

Melyek szüntelen kínozzák agyunkat,

S miattuk oly sokszor oly gyötrően 

Hibáztatjuk saját magunkat.

Csendes szél fújt a szobámba,

Miközben tétlenül ültem az ágyon,

Hogy majd a helyes döntést

Valahogyan biztos megtalálom.

S naphosszat gondolkoztam,

Felsoroltam az érveket, az okokat,

A lehetőségeket, melyből kettő volt,

És leginkább a hasznomat.

De a döntés oly messzinek tűnt,

Oly elérhetetlenül fénylett a sötétben,

A válasz sehogysem jött,

Így mindig csak elcsüggedtem.

Szónokoltam, listát írtam,

Szépen raktároztam a gondolatokat,

S elmém rejtett zúgából

Kerestem elő a poros gondolatokat.

Szállt az idő, a pillanatok röpködtek,

Fejem felett már a hold sütött,

Amikor a döntés végleges pontja

Csak úgy, hirtelen belém ütött.

Bárgyú mosoly feszült arcomon,

Miközben a szobámból kiléptem,

Hogy én most pillanatnyilag

A kókuszos fagylaltot szeretem.