2013. április 24., szerda

Homokóra

Méreg

Papírba csomagoltam érzéseim,
Melyeket az óceán mélyére dobtam
S róluk többet senkinek
Egy szót sem szóltam.

De mikor te megjelentél,
Úgy éreztem, egy gyöngyhalász,
Kiszedte őket, mellyel eléri,
Hogy a kormos világomba visszaráz.

A szégyen ölt meg, hogy én
Képes vagyok ilyesmit érezni,
Hiszen az a híre járta, hogy
Büszkeségemről nem tudok lemondani.

Csigolyáim megrezzentek tőled.
Nem, nem féltek. Csak újra életre keltek.
Szoborként koptattam a padlót,
Miközben a gondolatok felettem repültek.

Kezem reszketett, hihetetlen, de igaz,
Hogy micsoda extázis az ilyen érzés,
Felmerült bennem párszor, hogy
Igaz-e a létezés.

Jéggé fagyott szívem felolvadt,
Miközben újraéledtek szemem lángjai,
Harcolni akartam érted most az 
Egyszer és nem téged bántani.

Vérem pezsgése újjá vált,
Miközben szilánkok fedték testem,
S nem hallgattam semmire,
Nem vezetett a józan eszem.

Rabul ejtettél egyetlen szavaddal,
Akár a múzsa a költőt, amikor az alkot,
Csakhogy én elfelejtettem a
Versemből minden szót.

2 megjegyzés:

  1. Kedves Lina! Nagyon tetszett ez a versed is :)
    Kedvenc versszakom:
    "De mikor te megjelentél,
    Úgy éreztem,egy gyöngyhalász,
    Kiszedte őket,mellyel eléri,
    Hogy a kormos világomba visszaráz."
    Ezekért az apróságokért szeretem annyira a verseid :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Cecile,
      Nagyon örülök,hogy tetszett és hálás vagyok,hogy visszajárogatsz.:)

      Hugs.Lina

      Törlés