2013. április 25., csütörtök

Homokóra

Rendetlen a szív

Megsebzett szívemet gyom nőtte be,
Ennek okozója mások szenvedése.
Önző módon lángoló érzéseimre gondolok,
Ha mások problámit hallgatom.

Megtépászott felszínén arcod vonalai
Csak akkor bújnak a mély óceánból ki,
Ha újra látlak vagy beleképzellek álmomba,
Más út nincs. Nem láthattalak volna.

Megszállotnak hiszel, pedig feledésem tengere
Gyöngyörű barna íriszed oly buzgón elnyelte.
És hajad? Ó, mily messzeségnek tűnő folt,
Mintha életemben ez a jel sohasem volt.

Hangod mély tónusa már nem visszahangzik,
Fejemben csak apró zaj morajlik.
Az viszont egyáltalán nem a te hangod,
Amint bőrömön oly cirogatóan végig szalasztod.

Aroganciád is kikerülte azt az utat,
Amely az én szívem fele nyilakkal mutat.
Szavaid elrepültek, akár madarak az égen,
Ó, bocsásd meg nekem arctalan feledésem!




4 megjegyzés:

  1. Szia kedves Lina,
    Belevágok a közepébe,nem akarok filozófálni sokat:találó cím,engem megérintett a téma is,választékosan fogalmaztál,jól kifejtetted az érezéseidet,és átéreztem.Azok a verseid,amiket nem véleményeztem mostanában,azok nem érintettek meg igazán,nem tudom pontosan miért,nem voltak az igaziak(de természetesen nem rosszak).Erre a versre véleményt is kaptál tőlem,pont azért,mert evel tényleg megéritettél engem!Csak így tovább!:D
    Szeretettel Reni:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Reni,
      Nagyon szépen köszönöm a hozzászólást,jól esett.Ha nem érint meg a versem,akkor nyugodtan közölheted,nem haragszom meg.Mint ártatlan lelkű őzike,ugyan felmerül bennem a kérdés,hogy jó-e ez,de mint arogáns oroszlán,azért is küzdök érte,hátha megyek valamire.De filozófiámat félre téve nagyon köszönöm mégegyszer és örülök,hogy tetszett.:)


      Hugs.Lina

      Törlés
  2. Kedves Lina! Ez a vers önmagamra emlékeztetett és arra a cinkos de ártatlan első nagy szerelemre, amit az ember nem tud kimosni a bőre alól, amíg csak az emlékei nem fakulnak. És bár már nem emlékszem a szeme színére, de arra emlékszem, hogy ragyogott, mikor mosolygott, és nem emlékszem a hangjára, de emlékszem, hogy mikor nevetett, nekem is azonnal jobb kedvem támadt:)Nem emlékszem rá, de az érzésre igen, amit maga után hagyott :)

    Köszönöm szépen az élményt, Lina :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Cecile,
      Ezt szerettem volna elérni a verssel,meg azt,hogy idegesítsem az embereket a saját érzéseimmel.Amint kivettem,sikerült.A "szerelem" kategóriával még nem vagyok tisztában,hiszen túl fiatal vagyok,bár van egy olyan halvány érzésem,hogy ez az ami engem költővé tesz.Én szerelmes vagyok a költészetbe.
      De még egyszer,köszönöm szépen és nagyon örülök,hogy tetszett.:)

      Hugs.Lina

      Törlés