2013. február 2., szombat

Áramszünet

Emlékezz!

Tudod mi vagy te nekem?
Leírom, hogy ne feledd!

Száraz ágon ült a szívem,
Búslakodtam, szédelegtem.
Megjelent a napsugár a fejem felett,
Akkor tudtam, megérkezett.
Eljöttél hozzám, bájjal-fénnyel,
És nap váltotta fel az éjjelt.
Vigyorogtam, kerestem a szavakat,
Csakhogy ők jó mélyen elbújtak.
Te pedig letelepedtél mellém,
Hogy azt sem tudtam, ki vagyok én.

Érted már? Vagy még most sem?
Nem baj, folytatódik, így elmesélem.

Boldog voltam, mert láttalak,
Így rólad szövögettem az álmokat.
Ezer kívánságnak számított fel,
Ha azt kívántam gyere el.
Elszédültem, mikor megint találkoztunk,
Pedig még egy szót sem váltottunk.
Én akartam valamit mondani,
Csakhogy nem jutott eszembe semmi.
Fejem sajgott, torkomban szilánkok,
S rájöttem, milyen boldogtalan vagyok.

Tudom, hülyeség, főleg ha leírom,
Kínzás lesz, de tovább folytatom.

Elkapott az érzés, szárnyaltam,
Bármit tehettem volna, de hallgattam.
S mindazt, amit a szívem ígért
Porba hullott, darabokká tört szét.
És mi lett velem? Árnyá váltam
Többé nem ragyogtam, csak lángoltam.
Pedig mosolyogtam, mindenki ezt látta,
A szívem pedig az életben a napot várta.
Elvesztettem mindenem, mégsem adom fel,
Mert bárhová megyek, találkozok szemeiddel.

Emlékszel még? Kérlek emlékezz rám,
Mikor a szemem felcsillant s mosolygott a szám.

6 megjegyzés:

  1. Szia Lina,
    Újra itt vagyok,és őszíntén bevallom,ez nekem annyira nem tetszett.Kicsit egyszerűnek,száraznak éreztem(lehet az én hibám,te csak az érzéseidet írtad le...nem tetszik mindenkinek ugyanaz)
    "Elkapott az érzés,szárnyaltam" ettől a sortól kezdve kezdtem érezni,hogy mégis életre kel a vers,és van benne mégis valami különös.
    Most mondhatod azt is(nézzünk oda ki beszél,nézze meg előszőr a saját verseit,s azután kritizálja a másokét),mert nem zavar.Mindig őszíntét beszélek,és amikor azt mondtam,hogy egy versed tetszik,akkor az tényleg úgy van.Sajnálom,ha kicsit dúrva voltam...
    Szeretettel Reni:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Reni,
      Én ilyeneket nem szoktam mondani,ez nem én lennék.Köszönöm szépen,hogy leírtad a véleményed.Talán fel kellen adnom,ugyanis érzem,hogy ez már nem jó,ez már nem az igazi,ez már kényszer.Nem tudom,talán egy ideig félbe hagyom az írást.Azért köszönöm a véleményed és örülök,hogy őszintén leírtad,mit gondolsz.:)

      Hugs.Lina

      Törlés
  2. Szia Lina,
    Te jó ég,nem azt mondtam,hogy hagyjd félbe.Azt te is tudod,hogy nem mindig sikerűl jól minden vers,de voltak gyönyörű verseid is,nehogy félbe merd hagyni az írást.:( Néha én is értelmetlen verseket szoktam írni,mert nem volt meg hozzá a megfelelő ihlet.Hidd el,te sokkal jobbakat is tudsz írni,akarat kell hozzá.Meglátod,lesz még jobb is.Csak hajrá,és tanácsolom még egyszer:NE HAGYD FÉLBE!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Reni,
      Ebben nem te vagy a hibás.Egyszerűen,csak azt érzem,hogy minden romba dől előttem.Ezzel kapcsolatban már rengeteget írtam,szinte mindegyik versem arról szól.Nem vagyok a régi és talán már sosem leszek.Pedig annyi mindent szeretnék még leírni.Csak Miatta,csak hogy lássa majd egyszer.De nem tudom.Félek,hogy amiket írok egyáltalán nem alkalmasak egy költőhöz és valószínűleg semmi értelem nincs benne.Nem jó ez így,nem érzem magam sem tehetségesnek,se jónak ezen a téren(sem más téren).Talán végleg félbe kellene hagynom ezzel.Talán nem nekem találták ki.Talán..Még elgondolkodom.Nagyon köszönöm a bíztatást!:)

      Hugs.Lina

      Törlés
  3. Szerintem se hagyd abba az írást, max. szüneteltesd egy picit, amíg feltöltődsz kreatív energiával. (Te jó ég ez milyen megfogalmazás lett... :D) Minden alkotó életében vannak olyan időszakok amikor nem megy neki az alkotás... ezt hívják ihlet hiánynak. Nyugodj meg, nem rossz az amit csinálsz!!! Ne akarj kényszeresen verseket írni, csak akkor írj ha késztetést érzel rá.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Betti,
      Szinte mindig késztetést érzek rá,de úgy érzem,ezzel csak másokra erőltetem a saját írásomat.Néha azon gondolkozom,van-e ennek értelme,okát keresem és azt,hogyan találok rá.De valahogy nem megy.Mintha teljes mértékben kiestem volna a versek világából.Volt egy tetőpont,talán és azután már csak süllyedés.Egyszer éreztem,hogy igenis valamit jó csinálok,ez az amire engem teremtettek,ezért kell nekem élnem,de ahogy napról napra jobban elgondolkodom,arra jövők rá,hogy ez nem igaz.Mint ahogy Reni-nek is említettem,nem érzem magam tehetségesnek.
      De nagyon köszönöm a tanácsod.:)

      Hugs.Lina

      Törlés