Múló létezés
Sorvad a testem a felriadó zajban,
Pedig én még élni szeretnék.
Lelkem citerája vergődik abban,
Bárcsak a láncoktól megszabadulnék.
Az élet és a halál közt fekszik,
Nem találja régi helyét.
A zaj és a fájdalom majd megeszik,
S nem tudja meg kilétét.
Pedig e testnek értenie kell,
Hogy miért jött a Földre.
Egyezik angyallal, egyezik ördöggel,
De már el van temetve.
Te, te kergettél ebbe a morajló sírba,
Azzal a barna szempárral.
Bárcsak kezed nyoma bőrömbe ivódna,
S védnél két erős karoddal.
Jéé,új vers!Na jó,tehát,nem tudom elkerűlni ezt a blogot,amikor látom,hogy új vers van.Ezért nyomban szükségem volt,hogy elolvassam.Meg kell,hogy mondjam őszintén,a címet nagyon jól megválasztottad,a téma,nagyon megfogott.A második szakaszt kissé nem értettem,fura lett,de összességében ez szép munka volt,és tetszett!:)
VálaszTörlésKedves Reni,
TörlésNagyon szépen köszönöm,ez annyira jól esett.:)
Hugs.Lina
Hűű ez nekem nagyon tetszik, komolyan el tudom képzelni, hogy ezt a verset elemezzük irodalom órán valami nagy költőtől. :))
VálaszTörlésKedves Betti,
TörlésAz igen.Ezt még én is megnéznám.Nagyon nagyon köszönöm,ez jól esett.:)
Hugs.Lina