Habtánc
Lilára festett hableányok táncolnak az égen,
Szemeiket tágra nyitva figyelnek ránk,
Hogyan mondjuk egymásnak a jót, a szépet,
Miként mozog egyenletesen a szánk.
Ráncok fedik takaróval a mi múltunkat,
Az idő elhaladt a fejünk felett.
Törjük szívünk fénycsóváját, zúzzuk magunkat,
Szeretnénk visszakapni, mit az idő elvett.
De már nem létezik a MI kategória,
Külön vagy te, külön én.
Elszállt szívünk közös gyémántja,
Mit a világtól oly félve őriztél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése