Elvesztem
Fehér gyémánt táncol az üvegen,
Bánattal megtelt könnyeim feledem,
Azt hiszem, végleg elvesztem.
Egy mosoly kíséretében lánnyá változik,
Ki szívén mással is osztozik.
Szemeiben a gúny halvány fénye csillan,
Sápadok, szívem zakatol, tenyerem izzad.
"Nem lesz a tiéd, nem lesz a tiéd
Nem lesz lovagod, ki mindentől megvéd."
Hajtogatja, amivel az őrületbe kerget,
Nem látja szenvedő szívemet.
Izzó szemeimben villám cikázik már,
Nálam is van egy megszabott határ.
Gyűlölöm ezt a rajzot, mi kezével mutogat,
Szemei rám néznek, rajtam kacag.
"Tűnj el!"ordibálom torkom szakadtából
Óvom magam könnytől, keserű zokogástól.
Összeroskadok a földre, rémületbe esek,
De neki foglya még akkor sem leszek.
Fehér gyémánt táncol az üvegen,
Vérző könnyek megnehezült szememen,
Azt hiszem, végleg elvesztem.
Na ez igen,szép szavak,bölcs gondolatok,nagyon tetszett,talán az egyik kedvencem tőled!:)Csak így folytasd!:)
VálaszTörlésKedves Reni,
TörlésNagyon köszönöm a bíztatást,jól esik.Ennek rettentően örülök.:)
Hugs.Lina