Elengedő..
Megpengettem a szél húrjait,
S lassan súgtam mellé a szakaszt,
Ami mindenkit az őrületbe kerget,
Ami mindenkit kiakaszt.
Csapdosott felhők gyülekeztek,
Miközben a nap elbújt.
Nem maradt egy árva gyémánt
Sem, csak a szél fújt.
Én pedig ültem csendesen
Hajkoronámat igazgattam,
S megrettentő gondolataimmal
Bohókásan játszadoztam.
Ez voltam én, egy kislány
Zöld szemmel, piros ruhában,
Egy eltévedt ezüst fény
Ebben a nagy világban.
Elkerültem a bátorságot,
Messze repítettem álmaim,
Többé már nem gondolkoztam,
Kitártam szárnyaim.
Szia Lina,
VálaszTörlésIgazából szép vers lett,de annyira nem ámúltam el tőle,mint egyes más verseidtől,viszont az első és az utolsó szakasz, megszínesítették a többit,gyönyörűek lettek!:)
Szeretettel Reni:)
Kedves Reni,
TörlésTudom,ez nem is lehetett olyan,mint a többi,mivel itt más hangulatom volt.Köszönöm szépen,hogy véleményeztél és örülök,hogy tetszett.:)
Hugs.Lina
Ez milyen kis optimista/vidám lett. Legalábbis én így látom... (: Ügyes vers, jó volt olvasni. És nagyon tetszik a kép! :D Ready or not♥
VálaszTörlésKedves Betti,
TörlésÜhüm,így van.Nagyon köszönöm.Here I come.:)