2013. január 29., kedd

Áramszünet

Elengedő..

Megpengettem a szél húrjait,
S lassan súgtam mellé a szakaszt,
Ami mindenkit az őrületbe kerget,
Ami mindenkit kiakaszt.

Csapdosott felhők gyülekeztek,
Miközben a nap elbújt.
Nem maradt egy árva gyémánt
Sem, csak a szél fújt.

Én pedig ültem csendesen
Hajkoronámat igazgattam,
S megrettentő gondolataimmal
Bohókásan játszadoztam.

Ez voltam én, egy kislány
Zöld szemmel, piros ruhában,
Egy eltévedt ezüst fény
Ebben a nagy világban.

Elkerültem a bátorságot,
Messze repítettem álmaim,
Többé már nem gondolkoztam,
Kitártam szárnyaim.

4 megjegyzés:

  1. Szia Lina,
    Igazából szép vers lett,de annyira nem ámúltam el tőle,mint egyes más verseidtől,viszont az első és az utolsó szakasz, megszínesítették a többit,gyönyörűek lettek!:)
    Szeretettel Reni:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Reni,
      Tudom,ez nem is lehetett olyan,mint a többi,mivel itt más hangulatom volt.Köszönöm szépen,hogy véleményeztél és örülök,hogy tetszett.:)

      Hugs.Lina

      Törlés
  2. Ez milyen kis optimista/vidám lett. Legalábbis én így látom... (: Ügyes vers, jó volt olvasni. És nagyon tetszik a kép! :D Ready or not♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Betti,
      Ühüm,így van.Nagyon köszönöm.Here I come.:)

      Törlés