Cikázó gondolatok
Örömöm egy porszem, mit elfúj a szél,
Ha hallom a neved, s a nap is rólad mesél.
Zaja csendes, néha még nem is suttog,
S mindenki azt hiszi, hogy e szív boldog.
Dehát elrepült, talán valahol a sivatagban
Fekszik a napsütésben a homokhullámban.
Most és mindörökre engedj el, kérlek!
Mert miattad ily lankadó állapotban élek.
Ne mondj semmit, távozz az életemből,
Hogy legalább egy kicsit kaphassak a szépből!
Búcsúszavam? Indulj, ne időzz sokat!
Mert még a végén elfogadom fájdalmamat.
Szia Lina,
VálaszTörlésEgyszerű vers,mély tartalommal,mely igazán megfogott és megragadott!Ügyes vagy,csak így tovább!:)
Kedves Reni,
TörlésNagyon köszi és örülök,hogy tetszett.:)
Hugs.Lina
Szia Lina!
VálaszTörlésHmm, érdekes vers. Kicsit kusza, kicsit romantikus - mégis tetszik. Lehet, hogy tévedek, de ez a vers igazán Te vagy. Tudom, tudom - ne nézz irodalmi antitalentumnak- a vers a költő személyes megnyilvánulása. De ebben a versben több jelenlétet éreztem, mint a többiben. A többi gondolatokra épül, ez a vers Rád. Érdekes volt olvasni, talán most jobban megismertelek :) Mindenesetre szép vers, gratulálok hozzá.
kiss.ella.fisher
Kedves Ella,
TörlésNagyon köszönöm.Tulajdonképpen igen,ez jellemezne engem.Örülök,hogy így látod.:)
Hugs.Lina
Nagyon tetszik ez a versed is! *______* Fantasztikus vagy!
VálaszTörlésKedves Betti,
TörlésTényleg?Hű,ez nagyon jól esett.Köszönöm és örülök,hogy tetszett.:)
Hugs.Lina