2013. január 22., kedd

Áramszünet


Ködösek vagytok ti,
Tán zúzmara fedi testetek,
Hogy ily esztelenül
Az égen nevettek.

Párás lett a határ,
Az éjszaka mindent befedett,
Csak ti vagytok virgoncak,
Kik mindent feledtek.

S ez a sokkoló csend
Mámorító örjöngéssel hat,
Ahogy a ti testetek/lelketek
Befedi a csillagokat.

Nem ragyog már semmi.
Vaksötétség honol a tájon,
Mert a Holdnak szóltak,
Hogy még egy kicsit várjon.

Mindaz mi eddig tartott,
Napfény, ragyogás, szeretet,
Ti általatok a sötét
Éjszakában elveszett.

4 megjegyzés:

  1. Szia Lina,
    Ez igen!Jó lett,kicsit nehezen indult,de összességében tetszett.Semmi más hozzáfűznivaló!:)
    Szeretettel Reni!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Reni,
      Nagyon köszönöm,örülük,hogy tetszik.:)

      Hugs.Lina

      Törlés
  2. Wow Lina, kedves!
    Nagyon tetszett a vers. Én látom a fejlődésedet, remélem te is érzed. Nagyon szép és elgondolkodtató soraid vannak, s egyre jobban hasonlítasz a lírikusra, akit én magam előtt látok. Nem várom el, hogy ilyen fiatalon megváltsd a világot, de ez a te korodhoz mérten igazán különleges. Sok-sok elismerést kíván,
    kiss.ella.fisher

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Ella,
      Wow.Köszönöm szépen,ez nagyon kedves.Hogy önbizalmi hiányom van,ez biztos,de azért nagyon köszönöm a bíztató sorokat.Remélem,majd egy napon a tökéletes lírikus személyiséget fogod látni,akit elképzeltél.Addig gyarpítom a verseim.Mégegyszer köszönöm,nagyon kedves volt.:)

      Hugs.Lina

      Törlés