Ködösek vagytok ti,
Tán zúzmara fedi testetek,
Hogy ily esztelenül
Az égen nevettek.
Párás lett a határ,
Az éjszaka mindent befedett,
Csak ti vagytok virgoncak,
Kik mindent feledtek.
S ez a sokkoló csend
Mámorító örjöngéssel hat,
Ahogy a ti testetek/lelketek
Befedi a csillagokat.
Nem ragyog már semmi.
Vaksötétség honol a tájon,
Mert a Holdnak szóltak,
Hogy még egy kicsit várjon.
Mindaz mi eddig tartott,
Napfény, ragyogás, szeretet,
Ti általatok a sötét
Éjszakában elveszett.
Szia Lina,
VálaszTörlésEz igen!Jó lett,kicsit nehezen indult,de összességében tetszett.Semmi más hozzáfűznivaló!:)
Szeretettel Reni!:)
Kedves Reni,
TörlésNagyon köszönöm,örülük,hogy tetszik.:)
Hugs.Lina
Wow Lina, kedves!
VálaszTörlésNagyon tetszett a vers. Én látom a fejlődésedet, remélem te is érzed. Nagyon szép és elgondolkodtató soraid vannak, s egyre jobban hasonlítasz a lírikusra, akit én magam előtt látok. Nem várom el, hogy ilyen fiatalon megváltsd a világot, de ez a te korodhoz mérten igazán különleges. Sok-sok elismerést kíván,
kiss.ella.fisher
Kedves Ella,
TörlésWow.Köszönöm szépen,ez nagyon kedves.Hogy önbizalmi hiányom van,ez biztos,de azért nagyon köszönöm a bíztató sorokat.Remélem,majd egy napon a tökéletes lírikus személyiséget fogod látni,akit elképzeltél.Addig gyarpítom a verseim.Mégegyszer köszönöm,nagyon kedves volt.:)
Hugs.Lina