A rengeteg
Ó, könyörtelen tél, ki elvitte reményem,
Hozd vissza tavaszom, hozd vissza értékem!
Hadd csillogjak, mint a többiek akár itt a földön,
Mert betelhetetlen lesz örömöm.
Ó, te homályos, fekete szomorú múlt,
Cafatokra tépted jövőm, így darabokra hult.
Rozsdás kerekeiden szalad az életem,
Miről lemondani az ember képtelen.
Ó, te elhagyatott csüggedő szív,
Melynek belseje meleg, körülötte hideg az ív.
Boldog napjaimat már rég elűzted,
Sebeidet az enyémre tűzted.
Szia Lina!:)
VálaszTörlésNagyon tetszett ez a versed is, hisz nekem is nagy kedvenceim az ilyen fajták! :) Csak gratulálni tudok! :)
Így tovább!
Kedves Dorothy,
VálaszTörlésA te és még pár ember hozzászólása feldobja a napomat.Nagyon köszönöm,mindig erőt adsz,amikor már ott tartok,hogy félbe hagyom ezt az egészet.
Nagyon-nagyon köszönöm.:)
Üdv:Lina.:)
Szia Lina!
VálaszTörlésNagyon szépen fogalmaztál, tetszettek a rímek is... arra tudnám csak felhívni a figyelmed, hogy bár egy vers a rímektől lesz vers, fogalmazhatunk így, mégse veszítsen a személyes tartalmából. Én elolvastam, kétszer is, de nem igazán mozgatott meg bennem semmit. Szép volt, de az mögöttes tartalom, amelynek át kellett volna jönnie a sorok által, nem igazán történt meg. Figyelj arra, hogy éljen a versed és ne csak rímekbe faragott sorok összessége legyen. Ennyit tudnék tanácsolni, építőjelleggel. :)
Kedves Szatti,
TörlésEzután oda figyelek rá.Nagyon köszönöm,hogy tanácsot adtál ezzel kapcsolatban.
Üdv:Lina.:)
Na jó,ezt eltaláltad,nekem nagyon tetszett,számomra eddig ez,és még a Csillagok című versed számomra mindent megért,a leggyönyörűbbek voltak.Imádnivaló volt ez a versed is,rettentően tetszett.:)
VálaszTörlésKedves Reni,
TörlésNagyon köszönöm.Úgy látszik,megéri szomorúnak lenni.Köszönöm szépen a véleményed és nagyon örülök,hogy megtetszett.Most folytonosan mosolygok.
Üdv:Lina.:)