Bájital

Megterhelt vonal

Inteligens léptek, megfontolt álmok,
Egy zöld szárnyú pillangóra várok.
Régi ódon falak között vagyok,
S ha nem segítesz, itt is maradok.

Mély csönd, sebzett a szívem,
Mit ér a szó, mit ér a létem?
Hallgatok, magam sem értem,
Mi vagyok és mivé lettem.

Bús vízcseppek szaladnak,
A sugarak is ragyognak.
A virágok tátongnak,
Az emberek nem szólnak.

S maradtam én és maradt a csend,
Maradt a rossz és maradt a rend.
Maradt a szív, s maradt az ész,
Maradt a vég, s így minden kész.