Bájital

Gondolatok

Nap szeretnék lenni, fényes napsugár,

Melyre a világ minden percben vár.

Hold szeretnék lenni, mellette csillagok,

Szépen ragyogjak, miközben szólnak a harangok.

Őz szeretnék lenni, vidám szemekkel,

Barátkozni réttel, barátkozni erdőkkel.

Írisz szeretnék lenni, fehér színben,

Különleges, kinyílnék csak egyszer egy évben.

Tüske szeretnék lenni, bátor és erős,

Ki a rózsa szemében egy igazi hős.

Fecske szeretnék lenni, szárnyalni az égen,

Akkoris repülni, ha tudom, hogy végem.

Múlt szeretnék lenni, visszahozni a szépet,

Elfelejtetni azt veled, ami most éget.

Jövő szeretnék lenni, hozni az újat,

Mely egy jobb élet fele mutat.

Harc szeretnék lenni, igazi győzelem,

Tudni, hogy az erő mindig velem.

Szél szeretnék lenni, bús és lágy,

Amit hajt a gondolat, a megszédült vágy.

Boldogság szeretnék lenni, mosoly az arcon,
Minden mesebeli dolog valóra váljon.
Idő szeretnék lenni, olyan ami nem áll,
Mikor bús pillanatokat élsz át.
Dal szeretnék lenni, mely gyógyít, ha gond van,
Amikor már nem segít a gondolat, csak a hang.
Vers szeretnék lenni, egy költő tollából,
Bús verssorok az ő gondolatából.
Tó szeretnék lenni egy rét közepén,
Kit meglátogat egyaránt fiatal és vén.
Gondolat szeretnék lenni, mi fejedben él,
Ki nem tudja miért, de mindentől fél.
Csend szeretnék lenni, mely körülvesz,
Abban reménykedve, hogy majd jobb lesz.
Szív szeretnék lenni, mely ha örülsz, dobban,
Velem szeretnéd az embereket egyre jobban.
Felhő szeretnék lenni, vidám és fehér,
Mely, ha egyszer szomorú, feketére ér.
Fény szeretnék lenni, egy fekete ködben,
Falevél szeretnék lenni, egy derengő őszben.