2012. október 22., hétfő

Csak kis lépésekkel

Harag

Mily igazságtalan az élet,
Mert ha esetleg jó útra térek,
Máris megszólítanak, lebeszélnek,
Bármit is tehetek.
S az ember azt veszi észre,
Hogy már más lett az énje.
Nem akar többé senki lenni,
Csak haza szeretne menni.
Maga ura lenni, uralkodni,
Többé senkit sose szeretni.
Maga maradni, vagy többé nem létezni,
Sosem lélegezni.
Az embernek kedve semmi,
Mert nem szeretne élni.
Miért kellene nekem léteznem,
Ha már ő nem lehet velem?

2 megjegyzés:

  1. Kedves Lina!

    Ebben a versben azt vettem észre először, hogy maga a lényeg csak azutolsó sorban derül ki. Tehát a Haragod, igazándiból egyetlen személy felé irányul, de ezt a vers elején olyan képekkel illusztrálod, amik általánossá teszik.
    Felhozod az örök kérdést is, ami tetszik: magány-és ezzel együtt szabadság, vagy a társas lét utáni vágy? A nyitott kérdés sok dolgot meg is válaszol, és elgondolkodásra késztet. Egyszerű szavak, pontos kifejezésmód. Ehhez a vershez nem is illene más, szóval ezeket eltaláltad énszerintem:)
    Egyetlen észrevétel: verseid olvasása közben párszor megfigyeltem hogy a lélegzés szóhoz te a létezés szót kötöd. Nem tudom, hogy ennek van e különösebb oka, mindenesetre ez is egy új nézőpontot adott versedhez:) egyszóval ehhez a versedhez (is) szeretnék gratulálni neked:)
    Puszi:) Salvus

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Salvus R,
      Ez még jó régen íródott,ahhoz képest,hogy azóta mennyi verset költöttem már(ezalatt a nem publikusakat is számba vettem).Nos,igen,haragom leginkább egy személy fele irányult.
      A kötödés igazából biológiailag adódik,mert aki létezik,az valószínű,hogy még lélegzik,de amúgy általában a rím miatt alakul így.
      Köszönöm szépen,bár én ezt a verset kritikán alulinak tartom.:)

      csóközön.Lina

      Törlés