Felfoghatatlan szerelem
Megboldogult emberek hada sorakozik,
Mert egy-egy bolond csak szórakozik.
Szabad szeretnék lenni, tőled távol,
S valaki más karjaiban, valahol máshol.
De te nem engedsz, örökre rabul ejtettél,
Pedig soha, mondom soha, nem is szerettél.
Tudod, nagyon jól tudod, hogy én mit érzek,
S legbelül, legmélyen, vérzek.
Viszont, ezt számba se veszed, mintha
Csak egy apró dolog volna.
Nem mondom, a szívem sosem volt nagy,
Nálam inkább segített az agy.
De mégis, tengernyi érzés önt el,
Mikor rád pillantok fel.
Szinte eláll lélegzetem, csak úgy fuldoklok,
S mind hülyeségeket gagyogok.
Arcom piros lesz, akár a paradicsom,
S szemeimet sebesen becsukom,
Mert ha a tieidbe nézek,
Azokban, könnyen elveszek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése