Vajon?
Vajon, ő tudja-e, hogy szeretem?
Vajon gondolkozik azon, milyen az életem?
Vajon lát engem maga előtt minden este,
Mikor nem tud aludni, pedig kellene?
Vajon elképzeli-e a csókom izét,
S látja maga előtt a szemem színét?
Vajon álmodozik-e rólam reggel is, este is?
Vajon rá is mondják emiatt, hogy dilis?
Vajon ugyanaz a kedvenc étele,
S vajon van-e kedvenc zenéje?
Tudna-e nekem megbocsájtani, ha
Tennék valamit, s az nem a hasznára,
Hanem éppen a kárára menne,
S ezért engem, vajon elfelejtene?
Tud-e minden este aludni nélkülem,
Azon gondolkozni, hogy talán más fogja a kezem?
Tudna-e szerenádot énekleni nekem,
S ha megkérném, elszökne velem?
Hallani akarja-e a hangom, mikor összefutunk,
S nagy kívánsága-e, hogy találkozzunk?
Tudja-e mi a kedvenc dalom vagy filmem,
S utolsóként, tudja-e, hogy szeretem?
Ez a versed fogott meg talán leginkább és örülök, hogy a vajon szó nem fordult elő minduntalan, csak olykor-olykor. Nagyon szép volt, megfogott és köszönöm az élményt :)Gyönyörű!
VálaszTörlésKedves Szatti,
TörlésMindenek előtt meg szeretném köszönni,hogy ellátogattál a blogomra.Ezért nagyon hálás vagyok neked.
Nagyon köszönöm és annyira örülök,hogy találtál egy olyan verset,ami igazán megfogott.Köszönöm szépen véleményed.
Üdv:Lina.:)