2016. május 2., hétfő

Hajnalok (gőzőlgő teával)


,,Különleges vagy" mondtad,
Én pedig nevetve legyintettem,
Mert azt gondoltam még akkor,
Hogy kialszik a szenvedélyem.

Aztán a csillagos éjszakák
Képe lepte el teljesen agyam,
Mert együtt sosem nézhetjük
És már nem ismertem magam.

Később úgy éreztem, ez mind múló.
Lassanként az árnyék ellep,
De akkor sem kívántam egyebet,
Csak veled a kávés reggeleket.

Hajlamos vagyok a rossz embert
Teljes szívvel megvetni,
És emiatt vagyok képtelen
Önmagammal szembenézni.

Mindig a csillagok és eszmék
Töltik be ódon szívemet,
És amit sohasem mondhattam el:
Az, hogy téged szeretlek.

Nincsenek éjszakák nélküled,
Hiszen fáradt és esetlen vagyok,
De magam nem adhatom oda,
Mert túl sokat akarok.

2 megjegyzés: