Határtalan, köpcös a szél.
Vigyorogva csodál minket,
Hiszen nem tudjuk,
Hogy a nyár él
És szertefoszlat mindent.
Különben, kávéscsésze
Vár rád majd a sarkon,
Ha kiteríted harmóniád
A drótfüggönyös ablakon.
És még csak nem is meséltél.
Megfeledkeztél a felhőkről
A borotválatlan égről
És a világ mindenségről.
Élni felejtettél el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése