Minden üres fal egy újabb história,
Amint széndioxid tölti be a termet.
Bátor leszel még? Félelmet nem ismerve
Újra elsúttogod azokat a neveket?
Vagy az őrületbe foglak kergetni
Szilánkokra aszalt ablakaim könyörgésével?
És ha találkozol rézarcú bohócokkal
Esetleg fél karú, tépett fejú szellemekkel?
Félni nem fogsz, csak nyúzottan rettegni,
S amint könnyeid végigfutnak arcodon
Lüktető ereid újabb horrort pumpálnak
Szemrebbenés nélkül mászkálsz az asztalon.
Meglepődni nem szabad, te bolond
Hiszen így elveszted vak hitedet.
És hiába keresed a kiutat, menekülni
Az én gyémánt babaházamból nem lehet.
Reszket már lelkiismereted? Megnyugodtál?
Lásd csak, a kapu után, fényűző palota
Hívogatja az eszement hercegeket.
Kár a cselédekért, azok nincsenek bedrogozva.
Elkented a rúzsodat, én édes hercegem.
És mostmár a szemfestéked is folyik
Kétséged briliáns tervem kiviteléről
Nem sokára vagy későre, de eloszlik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése