2014. július 30., szerda

Mélyet lélegezni

Kedves emberek, akik még létezésemről érdeklődtők- esetleg,
Az Üvegbúrok újra kinyitja hatalmas, rozsdás kapuit és várja az új vendégeket, hogy végignézhessenek ódon falain. Bizony, augusztusban két éve, hogy vezetem a blogot kisebb-nagyobb szünetekkel fűszerezve. Minden érzés, minden gondolat, minden ami engem tesz össze itt található. Bár rengeteg burkolt célzás van személyiségemre, viszont a sorok közül mindig én tekintek rátok.
Egy ideig gondolkoztam, hogy újra feltárjam a blogot és beleolvassak, de amikor megtettem, boldogság töltötte be a szívem. A szomorú emlékeim, a boldog pillanataim itt bujkálnak és mosolyt csalnak arcomra. Vártam, hogy kitisztuljon a kép, hogy a szívem csendes legyen és ne zavaros, de rá kellett jönnöm, hogy talán ez sosem történik meg. Az életem cseppnyi részévé vált ez a blog, távol a világtól, a valóságtól és mégis olyan közel hozzá, hogy csak egy lépés és benne lehet az ember.
Amikor megnyitottam és elkezdtem verseket írni, menedékhelynek számított. Védelmet nyújtott. Mint egy üvegburok. Igen, jogosan kérdezhetitek, hogy mégis miféle sérelmei lehetnek egy tizenötéves lánynak és ha jól visszaszámítjuk, akkor tizenháromévesnek, ugyanis akkor szerkeztettem meg a blogot. Végülis..nem tudom. Talán drámakirálynő vagyok a szemetekben, talán egy elkényeztetett kis liba, aki minden barátján élősködik. Az is lehet, hogy kibírhatatlannak találtok. Minden barátom másmilyen oldalamról ismer meg. Feltételezhetően korán belevágtam a fejszémet a nagy fába (vagyis a versírásba), de annak idején nem voltak igaz barátaim. Egyedül éreztem magam, magányos voltam és szerettem volna egy olyan helyet, ami csak az enyém, senki másé. Nem reméltem, hogy bárki is rátalál majd a blogra és nyomon követi minden lépésemet, de hihetetlenül nagy örömöt szereztetek vele. Elég sok embert megismertem a blog által és azok közül jó néhányan az igaz barátaim lettek. Köszönöm nekik, innen is.
Olyan könnyű volt álnéven futtatni a kezeimet a billentyűzeten és elképzelni egy világot, ahol főszereplő lehetek. Aztán egyre merészebb és merészebb álmaim lettek, egyre bátrabb sorokat véstem le, egyre közelebb engedtem magam a versekhez. Ezelőtt két hónappal pedig megijedtem. Elkezdtem félni magamtól, attól, hogy kiismerhető személyiség leszek és hogy Lina világába, aki titokban bármire képes volt, idegenek fognak betörni és lerombolják az üvegburkomat. Szilánkokra törik a világom és mi marad belőle? Vagy belőlem?
Most pedig itt ülök, osztogatom a semmit, mert abban hihetetlenül jó vagyok és alíg várom, hogy rengeteg verssel elárasszam a blogot. Köszönöm, hogy végigolvastátok!:)

csóközön. Lina

6 megjegyzés:

  1. Drága Lina!

    Nagyon örültem, mikor megláttam, hogy visszatérsz és várom már a verseidet! :)

    Ölel,
    Dorothy L.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Dorothy,
      Előszőr is szia:) Én meg annak nagyon örültem, hogy kommenteltél. Óáó, köszönöm szépen.:) Igyekezni fogok a posztolással.:D

      csóközön. Lina

      Törlés
  2. Kedves Barát, mert annyi neved volt már, hogy itt nem tudom, hogy szólíthatlak. :D

    Végre-végre-végre megmozdultál és újra írsz. Köszönöm. :)

    Üdv, Jamie

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Jamie,
      Köszönöm szépen.:) Tudtam, hogy várni fogod. Örülök, hogy örülsz és még egyszer köszönöm.:) És szívesen.:D

      csóközön. Lina

      Törlés
  3. Drága Lina!

    Bár későn reagálok, de ettől fuggetlenül örömmel olvastam soraidat. Mondhatni, üdv újra köztünk! :)
    Már nagyon várom az elkövetkezendő verseidet! Az utolsó bekezdéshez fűzve gondolataimat pedig üzenem, hogy ez egy olyan üvegburok, ami mindig védelmet fog nyújtani, és nem is biztos, hogy csak neked!
    Mit mondhatnék még, örülök, hogy folytatod a blogot.

    Ölel,
    Vacak

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Vacak,
      Nem haragszom amiatt, hogy későn reagáltál. Nagyon örülök, hogy az Üvegburok jelentős tagja vagy.:) Köszönöm szépen, igyekszem boldogítani magamat, illetve titeket is.:)

      csóközön. Lina

      Törlés