Csendesen ringat szívem hintája,
Mintha létezésedhez hozzászokott volna.
El sem mer már engedni téged
Te lettél a fogalom, az egykedvű élet.
Feletted faágak táncolnak a fényben
Sasszárnyak suhannak a kéklő égen,
Mert a szívemben nyár van, talán.
Messze földre repülni émelyítőn kíván.
Amint hűs szél simogatja arcodat
Megmarkolod hevesen hintámat
És tépni kezded, húzni erődből
A diófa, mely tartja, hirtelen döl.
Csendesen hívogat szívem erdeje
Megismerni téged boldogan szeretne.
Hűs forrásokat terít lábad mellett
Hanyagolnod kellene az éveket.
Kanári muzsikája áraszt el
Vágyaim viháncolnak az öledben.
Levendula illat csipkedi arcod,
Napsugarak veszik fel jéghideg alakod.
Amint kezedben megfeszül a tűz
Csicsergő madarakat szemed elűz.
S lángra gyújtod szívem erdejét.
Mond ki, ha annyira szeretnéd!
Hangosan hívogat szívem árnyéka
Didergő vágyaimnak hűvős átka.
Menj hát, ha úgyis odakészültél
Szakadjon rád eső, suhintson a szél.
Fagyasszon halálra az itteni tél
Ha erdőmben maradni nem szertnél.
Biztosan hintám sem volt elég jó
Úgy gondoltad, a diófa pótolható.
Rejtsen el ez a felem, mint a halál
Úgyis egy ideje, türelmetlenül vár.
De ha a fénybe szeretnél jutni
Kérlek ne kezd el a szívemet
Megölni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése