Nem akarok megszabadulni gondolatodtól.
Beférkőztél otthonomba, tehát megszoktam
Verőfényes jelenléted. Pedig meg sem
Kérdezted, hogy be akarlak-e engedni
Vagy nem. Csak jöttél. Aztán azzal
Ébredtem fel, hogy megérkeztél.
Emlékszem, ki akartalak tiltani
Érzékeny gondolataimból. Minden
Alkonyomból. Reggeleim között
Hánykódtál, ha pillantásomra
Könnyen rátaláltál. Különben
Nem volt szabad rád
Csak úgy néha is gondolnom.
Te úgyis ki-be járkáltál a
Falakon. A nyítva hagyott
Ablakon. S ha ráccsal is fedtem,
Büszkeségem mély karmok
Közt hevert. Szerettelek.
Tudod, hagytam, sétálj
Még ha szögecs is volt bakancsodon.
Hagytam, lézengj a zeg-
Zúgos folyosókon. Szerettelek.
Jobb, ha tudod, mielőtt elfelejtem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése