2014. március 11., kedd

Egy éves liliom futam

Otromba vagy. Nem szeretem alakod,
Néha szürke, néha csillog, néha színtelen.
Ez kell neked? Mert célod eléred.
Sárgul tőled hanyatló, gyilkos nemzetem.
Latin-amerikai szappanoperákat nézel
És csámcsogva, tátott szájjal eszel,
Szívet lopsz, s helyébe rozsdafészket
Teszel. Szemtelen. Fületlen. Esztelen.
Sáros a csizmád, foltos a kabátod,
Alma csutka van zsebedben.
Igazi koldus vagy. Kéregetsz.
Csalsz, hazudsz, ölsz, szíveket tépsz.
Mégis azt tartják, ez az önzetlenség.
Vékony vagy, s ha áldozatot találsz,
Felerősődsz, elmerülsz dícsőséged tengerén.
Kanyargó végred pumpálja az emberekbe
A nyomorultságot, mert az milyen szép!
Jobbá tehetnéd. De kegyetlen vagy,
És harcias és bontatlan és rendetlen.
Holttesteket hagysz magad után szüntelen.
Mardosó, görcsös érzelem fedi nyomodat,
Mert gyönyörű álcád csodásan elbújtat.
Szemtelen. Fületlen. Szagtalan érzelem,
Sóhajod kimagasló, néha embertelen.
Suttogó csend vesz körül. Higyj nekem!
Nem kell a felgyúladt remény, kegyelem!
Ez vagy te, féktelen, aljas szerelem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése