Szégyelem a buta betűim,
Mind kancsalok és furák.
Szamarak szaladnak
Végig a sorokon. Tudom.
Ezért nem magyarázkódom.
Ó, de hiszen épp próbálom.
Sajnálom. Van rá egy
Igazi kemény okom.
Álmélkodom. S hajóm
Végtelen tengereken evezik.
A szívem mérgezik.
Mézes illat lengi be a teret,
Amikor határozott lépésekkel
Szeled a lelkem. Utálom a mézet,
S mégis szeretem ezt az illatot.
Rohamos gondolatok. Furcsa egy
Csepp élet álmodni a szépet.
Csörtess hát agyamon. Engem
Zavar, de megadom magam,
Mert az érzelem csak szalad.
Meg nem áll. Él és futkorászik,
Hideg teleken jól megfázik.
Elázik. De nem gond ez,
Elviselem. Furcsa lenne
Az életem. Nélküle.
Nézd e sok szó ered
Heves a szívem nélküled.
Egy pici kövecske, pici
Pont a tengerben. Elvesztem.
Furcsa. Furcsa. Furcsa.
Szakad életem hálója,
Csak vinne már tova.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése