2013. november 3., vasárnap

Elpusztíthatatlan szárnycsapások

 Eltévedt gyerek
(pályázati mű)
Céltalan az életünk,
Vad rózsák közt kergetőzünk,
Mert oly régen, s oly észrevétlenül,
Valamikor, eltévedtünk.

Szívünkben uszó érzések
Nem lelik az utat,
Amely majd a jó fele, vagy
A fény fele mutat.
Csámpás a láthatár,
Bokrok takarják a napot,
Becsukták lelkünkön
Az utolsó ablakot.
Úgyhogy nincs fény,
És levegő sem maradt,
Mert ami volt,
Az a kis résen kiszaladt.

Anyám már távoli
De dala rónákon is áthallszik,
Mégha a régi torony
Eddig már nem is látszik.
Cseng a fülemben
Édes múzsa hangjaként
Az segít át mindenen
Ami eddig minket ért.

8 megjegyzés:

  1. Drága Pierce!
    Kirázott a hideg. Persze jó értelemben. Örülök, hogy olvashattalak! :)

    Puszil,
    Dorothy L.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Dorothy,
      Én meg elkeseredtem, hogy ha ezt elküldöm, a zsűri a fejemhez vágja. Nagyon örülök, nagyon szépen köszönöm.:) Annyira örülök.:)

      csóközön. Lina

      Törlés
  2. Oh, az utolsó versszak milyen csodálatos lett! *.* De úgy az egész vers, és a képet is jól választottad ki.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Betti,
      Nagyon szépen köszönöm, nagyon jól esik téged itt látni és főleg az, hogy kommentelsz hat rám csodálatos módon. Köszönöm a szép szavakat.:)

      csóközön.Pierce

      Törlés
  3. Kedves Pierce!
    Csodálatos.Egyszerűen káprázatos.Az egyik legszebb, amit valaha írtál.Gratulálok.:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Reni,
      Óáó, nagyon szépen köszönöm előszőr is, hogy végigolvastad, másodszor, hogy kommentelsz és harmadszor, hogy ilyen szépet írtál róla. Kicsit elérzékenyültem most.:)

      csóközön. Pierce

      Törlés
  4. Örülök, hogy azt az érzést én váltottam ki belőled! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Reni,
      Én is nagyon örülök. Köszönöm szépen.:)

      csóközön. Pierce

      Törlés