Elpusztíthatatlan szárnycsapások

 

Oroszlánszív

(King and Lionheart)

Szél csobban tüdőnkbe,
Mint mély óceánba a búvár,
Ugye megtanítasz engem is úszni?
Különben nagy bajjal elvisz az ár.

Szavaink mély meghajlással
Jelzik, hogy megérkeztek, kopognak,
Nyiss ajtót, kérlek, mert az én
Erőmőn csak az emberek kacagnak!

Mosolyunk napsugár egy
Viharos tombóló, őszi napon,
Amikor szemed csillagként jelent
Meg az én alkonyomon.

Orrunk egybefűződik,
Szönyeg lesz belőle, ugye tudod?
Mert olyan régóta, olyan
Türelmesen ezen munkálkodok.

És a fogaink? Hát azok
Kiegészítenek, mint gomb a ruhát,
Mögöttük megbúvó patakként
Csordul az ének egy életen át.

Fülünk kicsit kajla, de igazítani
Még olyan sok időnk maradt.
Hahótánk fénysebességgel
Kagylónikon végig szaladt.

Szívünk oroszlánszív
Egy évezdreddel ezelőtt készült,
Emlékeink görbe csónak
Szerint és azok mellett épült.