2013. október 10., csütörtök

Elpusztíthatatlan szárnycsapások

A nap foglya
Reményem szürke fény
A zöld alagútam végén.
Ha jön egy vonat, én 
Pedig ott vagyok,
Akkor talán meghalok.
De lehet, hogy kikerül,
Mert a valósággal szembesül,
Hogy az életemnek már 
Úgyis mindegy, csak létezem.


Reményem ezüstfűző
Mely derekamat szorítja,
Ahogy a hang belül folyton ordítja
"Tedd meg, zuhanj!Elnyel a végtelen,
Ha nem, akkor az én két kezem"
S lépek. Végig a verandán,
Bucsúzóm az asztalon áll.
Ott a papír, ott a toll,
Ott a zacc, a kávé folt.
Eresszetek, hadd váljak eggyé
Az értelemmel, s az érzelemmel!

Reményem százszorszép,
S ha leszáll az éj, ő újat mesél.
Nem szeretem hallgatni,
Mert hazudni,
Oly könnyű, mint éveket számolni
Egy boldog napon. 
Szép az alkonyom,
Haldokolva szunnyadom.
Már csak az utcalámpák égnek,
Azok is pislognak,
Mert ők is bánatuk sírják
Ezen a csupasz éjszakán.

Reményem dupla nulla,
Hatása csökken, minusz fele tart
Csak az a hurrikán, az felkavart.
Átsöpört rajtam, majd
Elment, mintha semmi
Nem történt volna,
Ezért a dupla nulla.
Ezért a mély remegés.
Fúj a szél ki-be és
Nincs feledés.Csak mélybe vetés.


Megremeg a csuklom, 
Firkálom az utolsó sort,
" Hagyjatok meghalni,
Ha élni nem hagytatok!"
 

3 megjegyzés:

  1. Kedves Lina!

    Ez egy hihetetlenül szenvedélyes vers lett. Miközben olvastam, bennem is fellángoltak különös érzések, amiket nagyon imádtam. Ez az új kedvencem tőled, nagyon megfogott. Gyönyörűek a rímek, gyönyörű a szóhasználatod. Tökéletes, nem tudok rá mást mondani. Az utolsó négy sor pedig egyszerűen megbabonázott. Nagy örülök, hogy olvashattalak! Csak így tovább, nagyon tehetséges vagy!

    Puszil,
    Dorothy L.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. *Pierce
      Sajnálom, már megszoktam, hogy Linának hívlak! :)

      Törlés
    2. Kedves Dorothy,
      Semmi probléma, előszőr is, ugyanis vannak, akik tudják az igazi nevemet és mégis Linának szólítanak.:) Ők is megszokták, tehát nem harapok emiatt.:D
      Nagyon szépen köszönöm, ez hihetetlenül jól esett. Ilyenkor nem tudok szóhóz jutni, csak bambán bámulom a képernyőt és nézem, hogy ez az én blogom vagy csak káprázik a szemem. Nos igen..igen, nem tudom, hogy ezzel mit akarok mondani, de igen. Nagyon hálás vagyok a kommentedért, te is azon kevés emberkhez tartozol, akik valahogy ki szeretnék húzni a minuszból az önbizalmamat. Az ilyensmi táplálék a számomra és ha te ilyen szép szavakkal illeted a verseim, olyan, mint a videójátékban amikor megjelenik egy bónusz élet, ha valamilyen növényt vagy gyümölcsöt megeszel.:) Szóval, nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon és jóval több nagyon hálás vagyok ezért és köszönöm szépen.:)


      csóközön. Pierce

      Törlés