2013. szeptember 7., szombat

Életjel

Kedves olvasók,
Nem tudom, ki még szokta bújni ezt a blogot. Ha van valaki, annak köszönnék, hogy "szia"és "köszi, hogy itt vagy".
Fogalmam sincs, mi van velem. Több versnek kezdtem neki, de nem tudom befejezni őket. Ha újat szeretnék írni, akkor pedig azt sem tudom, hol áll a fejem. Próbálok írni, napok óta csak azon töröm a fejem, hogy milyen verssel boldogítsalak titeket, de semmi nem jut eszembe. Kifogytam az ötletekből. Lehet, hogy már a költészetből is. Talán hiba volt elkezdeni. Talán itt és most fog lezárulni az a korszak, amelyet én költészetnek neveztem. Ahol kiélhettem lírai énemet, ahol megteremthettem magamnak a külvilágtól üvegburokkal fedett világom. De mintha ez már nem lenne a régi. 
Lehet, hogy amikor már felnőtt leszek, egyáltalán nem fogok tudni verset írni, az pedig nincs olyan messze, mint gondolnánk. Lehet, hogy alíg két év múlva már arra sem emlékszem, hogy én egyszer verseket írtam. Az is megeshet, hogy nem is kell két év. Talán egy hét múlva már teljesen elfelejtek verseket  írni. Nem olyanok, mint a matek példák, hogy van egy rutinja, de tehetség kell hozzá. Én pedig folyton azon tűnődőm, hogy meg van-e ez nekem. De mindig ugyanarra jutok: nincs. Mintha csak erőltetném ezt az egészet. 
Kellett volna számolnom azzal, hogy majd kapok negatív visszajelzéseket, mint az a pipa, hogy "unalmas". Tudom, hogy ez most panaszkodásnak fog hangzani, pedig nem azt akarom elérni. Higyjétek el, a szívem meg-megdobbant, amikor valaki a "lenyűgőző"-vel illette a versemet, vagy a sok kedves kommentek láttán. Ezek növelték azt az alacsony önbizalmamat, amivel rendelkezem. De ha megláttam egy-egy "unalmas" pipát, minden álmomat romba döntötte. Tényleg nem akarok panaszkodni, hiszen minden  írónak/költőnek van olyan műve, amelyik nem sikeres. Én viszont ezzel nem tudtam kiegyezni. Mindigis a tökéletesre törtettem és az optimizmus nem az erősségem. Azonban ezeket csak úgy mellékesen közöltem.
Nem tudom, ha valaha még képes leszek verset írni. Lehet, hogy alíg két nap és publikálom a következő művem, aki pedig ezt már elolvasta szánalmasnak és önsajnáltatónak tart majd. Most viszont úgy érzem, mintha az a költő, aki ide írta volna a verseit sohasem létezett volna. Mintha ő csak egy fiktív karakter lett volna egy regényből. És lehet ez csak amiatt van, hogy beesteledett, én meg olyankor képtelen vagyok normálisan gondolkozni. De napok óta kínlódom és semmire nem jutok. Talán itt a vége. Még nem tudom.

10 megjegyzés:

  1. Drága Pierce!
    Úgy érzem, hangot kell adnom az érzéseimnek, melyet ez a bejegyzés váltott ki belőlem. Először is. Minden író/költő életében előfordul(t), hogy írói válságba kerül. Nekem is volt már olyan. Ilyenkor azt éreztem, mi most te. Hogy talán hiba volt belekezdeni ebbe az egészbe. De aztán megszólalt a fejemben egy hangosabb hang, hogy Nem, márpedig te akkor is végigcsinálod és nem adod fel! Nem hátrálsz meg! Képes vagy rá! Ha idáig sikerült, akkor eztán is sikerülni fog! És halhattam rá. Mindig, mikor eltűnt a magabiztosságom, ez a gondolatsor futott át az agyamon, és működött. Szóval most neked is ezt fogom mondani, ha az a hang a fejedben nem tette meg. Nem adhatod fel! Végig kell csinálnod! Ha eddig sikerült, most miért nem sikerülne? Elvégre, hány verset írtál már eddig? Képes vagy erre, tudsz írni! Ugyan én nem tudom, milyen lehet versekkel foglalkozni, hisz én amolyan írópalánta lennék, de szerintem az azért közös, hogy az egész tehetség kérdése. Márpedig ennyi verssel azért csak van neked is. A lényeg, hogy ne görcsölj rá! Sokkal szebb tud lenni a végeredmény, ha hagyod, hogy az agyad maga találja ki a rímeket, hagyd, hogy vigyen az ár, mikor megjön az ihlet! Ha idáig sikerült, most miért ne menne, hmm? Az ilyen, nem tűnik el egyik pillanatról a másikra.
    Most ilyeneken töröd a fejed, a következő nap pedig azt veszed észre, hogy önkívületben ontod magadból a rímeket!
    Remélem, sikerült meggyőznöm téged!
    Vacak

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Vacak,
      Nagyon köszönöm, hogy ezt mind leírtad nekem, hálás vagyok érte. Azonban ez nem az első alkalom. Ez már többször is előfordult és én úgy érzem, hogy ez több ideig tart, mint ahogy általában szokott.
      Te egy igen tehetséges lány vagy. Bár sosem volt alkalmam elmondani, vagy nem szántam én rá időt, mégis olvastam egy pár fejezetedet és nagyon ügyesen írsz. Ezzel szemben én úgy érzem, mintha mindigis csak nyűg lettem volna itt. Mintha az emberek csak muszájból járnának fel.
      Talán igazad van, ezért is lehet, hogy sohasem volt tehetségem. Ezek a versek csak pusztán felhevült kanócként égő érzelmek kibontakozása. Ez mindenkire rátalál. De amikor vége van, akkor minden ihlet elhagy, minden rím kiszáll a fejemből és ennyi volt.
      Azért köszönöm, hogy bíztatsz.:)

      csóköyön. Pierce

      Törlés
  2. Én nem akarom, hogy abba hagyd! Nagyon szeretem a verseidet, csak sajnos én nem tudok olyan hosszú, tudományos, elemző kommentet írni, mint a hozzáértők... Szerintem ez csak alkotói válság. Butaság, hogy egy hét vagy két év múlva nem fogsz verseket írni. Dehogy nem! Te költő vagy, annak születtél, és a versek nélkül úgysem tudnál "létezni". (: Lehet, hogy most kell egy kis idő, nem is kell erőltetned az írást, de majd vissza jön az ihleted. Hidd el!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Betti,
      Sohasem azért írom a verseket, hogy hosszú kommentárokat nyerjek. Azok, amelyeket te hagysz amgad után ugyanolyan helyet foglalnak a szívemben, mint a két oldalasak.:) Egyszerűen olyan érzésem van, mintha lezárult volna ez a szakasz az életemben. Mintha többet életemben nem lennék képes verset írni. Nagyon köszönöm, hogy bíztatsz és hálás vagyok, hogy ezt itt is kifejezed. Megpróbálok hagyni magamnak egy kis időt, aztán meglátjuk.:)

      csóközön. Pierce

      Törlés
  3. Kedves Pierce!

    Hidd el, nekem is vannak ilyen érzéseim. Néha rám tör az ihlettelenség és hetekig nem írok semmit, de ezt nem is kell erőltetni. Csak akkor írj, ha írni akarsz. Sosem helyeseltem azt, amikor magára erőlteti valaki az írást, mert az úgy már nem élvezetes. Valaki csak akkor írjon, ha szeret írni. Én ezen a véleményen vagyok! :)
    Szerintem te egy csiszolatlan gyémánt vagy. A verseidből látszik, hogy egyre tehetségesebb leszel. Az első műveidhez képest nagyon sokat haladtál előre. Csak biztatni tudlak a folytatásra!
    Én már a blog eleje óta itt vagyok, mikor még más címe volt az oldalnak és mikor még Lina voltál! :) Szóval nekem lenne egy bizonyos hiányérzetem a blogod és a verseid nélkül és persze nélküled! :)

    Ölel,
    Dorothy L.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Dorothy,
      Ez nagyon kedves tőled. Köszönöm, hogyte is itt vagy éz bíztatsz. Ez rengeteget jelent nekem.
      A csiszolatlan gyémántról jut eszembe, az előrehaladás kicsit még várat magára. Mintha nem a fejlődés látszana meg a blogon, hanem a visszafejlődés. Talán én állok egy helyben és toporzékolok. Annyi velem egy idős jóval tehetségesebb író/költő létezik ezen a világon, egyel több vagy kevesebb még senkinek sem fog feltűnni, főleg, hogy a blog sem olyan szuper híres.
      Ez az ihlettelenség más, mint a többi alkalomkor. Elveszettnek érzem magam, mint aki egy sötét világba került.
      Mégegyszer, köszönök mindent.:)

      csóközön. Pierce

      Törlés
    2. Pierce!

      Képzeld, én is egy hosszú ihlettelenségből lábadozok most ki, lassan, de biztosan. Én a novella írásnál érzem azt, hogy nem tudok már többet írni, de próbálkozni fogok vele, nem adom fel! Úgy érzem, nekem kötelességem novellát írnom, már csak magam miatt is.
      Mindenkinél vannak tehetségesebbek, de ne feledd! Vannak nálad tehetségtelenebbek is!
      Viszont csak a te döntéseden múlik, hogy próbálsz tehetségesebb lenni vagy megtorpansz. :)

      Törlés
    3. Kedves Dorothy,
      Még mindig köszönöm bíztatásod. A te novelláid gyönyörűek, úgyhogy mindenképpen folytasd!:)
      De vannak tehetségesebbek!:)) Azért nagyon köszönöm.:)

      csóközön. Pierce

      Törlés
  4. Sziamia!:)
    Nem olvastam el a többi megjegyzést, nehogy befolyásolják a véleményemet, vagy ne írjam le, amit gondolok, mert esetleg már megtették előttem. Ezt tehát most úgy olvasd, hogy csupán a bejegyzésedre reagálok.
    Amiben most szenvedsz, azt kérlek úgy hívják, írói válság. Mindenkinek meggyűlik vele a baja, nekem is volt, lesz is még, na puff.
    Ennek a megszüntetésében szeretnék segédkezni. Én, innen, az íróasztalom mögül, nagyon-nagyon távol a te életedtől úgy hiszem, mindennek a kiváltója a blogod. Az első soraid után világossá vált, hogy immár nem magadnak írsz, nem az önkifejezés eszköze számodra a költészet, hanem lesilányult egyfajta szórakoztatási cikké. És nem, még csak nem is magadat szórakoztatod vele, hanem minket. És ez az a pillanat, amikor a lélek kiveszik a műből, amikor a kényszer, a teljesítési kényszer uralja a tollat a kezedben. Hagyd a blogot. Szard le. De tényleg. És ha nem frissítesz minden héten? Igen, lehet, hogy eltávoznak egyes az olvasóid, igen, még az is lehet, hogy az összes. De végül is kit érdekel? Ha írsz, azt magadnak kell írnod, nem nekik. Őket csak megajándékozod az eredménnyel, de nem miattuk kezded el. Érthető, amit próbálok itt magyarázni, vagy mostanra túl zavaros?
    Ami pedig az ihlethiányt illeti... Bizony az is előfordul. Előfordult velem is, elő is fog még, és hidd el, mások sem szenvednek hiányt belőle. Mármint a hiányból. Ez most vicces akart lenni, de gyanítom, csak zavarosra sikeredett. Az én tapasztalatom azt mutatja, hogy hagyd a dolgot, pihentesd. De komolyan! Ne agyalj rajta szabad pillanataidban se, még lefekvés előtt se, hanem nézz meg egy jó filmet, OLVASS egy keveset, és néhány napon belül megkezdődik a gyógyulás;)
    Ez volt tehát a tanácscsokrom, mielőbbi gyógyulgatást kívánok!
    Csók, Kim
    u.i.: a hiányzó S betűkért elnézésedet kérem, habár igyekeztem pótolni őket. Valami beszorult a billentyű alá:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Kim,
      Nagyon köszönöm a bíztatásodat, nagyon jól esett. Igen, ezt mind megértem és tudom, hogy miről van szó, de kihalt belőlem minden. És ez nem két három napja kezdődőtt meg, ez úgy tizenöt verssel ezelőtt.
      Talán igazad lehet, talán mindenkinek meg akarok felelni és elfelejtem azt, hogy nekem kell tetszedjen. Ha viszont így állunk, az egész versemet dobhatom a kukába. Azért nagyon jól esik, hogy ilyen hatalmas bíztatással érkelezel. Mégegyszer köszönöm.:)

      csóközön. Pierce
      u.i: én nem vettem észre hiányzó S betűket

      Törlés