2013. július 25., csütörtök

Állítsátok meg a világot! Ki akarok szállni...

Emlékek
Elhalványuló ígéretek lepték be 
Ódon,kopottas lelkem,
Háborút vívott agyam,
De megszólalni nem mertem.

Attól féltem,bántódása esik
A szavaknak,melyeket
Oly erősen folytogattak
A rémísztő érzelmek.

Emlékeim zsörtölődő
Idős emberekké váltak,
Kik a messzi út miatt
Nagyon elfáradtak.

 Ott volt a piros kendős,
Ki barátaim felidézte,
Mosolygott,de nem 
Figyelt az érzelmekre.

Megtaláltam a barna
Szemű idős bácsit,
Ki hős lovagként
Minden szívet ámít.

Fecsegtek az érzelmek
Messzi parton ülve
Kikerekedett szemekkel
Arcokat fürkészve.

Mosolyogtak a nénire,
S ösztönösen felvidultak,
De tovább kellett meniük,
Így elszaladtak.

Jött a bácsi is
Séta bottal kezében
S az érzelmek fellobbantak
Vérző szívemben.

Pám-pám-pám
Csörtetett a király
Az érelmeimnek nem tudott
Parancsolni megállj-t.

Azok,pedig szaladtak
Fényük égette a szemet.
Ezért az én kis szívem
Hamar elkeseredett.


4 megjegyzés:

  1. Ismét lenyűgözött a műved kedves Lina! Ebben a versben van valami mese szerű, imádom! Tetszett, hogy az emlékeket "zsörtölődő/Idős emberek"-hez hasonlítottad.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Betti,
      Előszőr is, nagyon köszönöm, hogy írtál. Másodszor, örömmel hallom, hogy tetszett. Megtiszteltetés számomra, hogy költeményeim ilyen hatással vannak az emberekre. :)

      csóközön.Lina

      Törlés
  2. Kedves Lina!
    Nagyon tetszett ez a versed, igazán lenyűgöztél!
    Köszönöm szépen! :)
    C.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Cecile,
      Neked is megköszönöm, hogy eljöttél és végig olvastad kúsza gondolataim. Én köszönöm, hiszen ez nagyon sokat jelent számomra.:)

      csóközön.Lina

      Törlés