Hatás
Ahogyan a csendbe fertőző zene szól,
Amint az én szívem oly hangosan dobol,
Ahogyan arcomról verejték folyik le,
Ahogyan ragályos szavait szívom be.
Amint könnybe lábad szemem hallatán,
Ahogy összeborzongok minden szaván.
Ahogy fogom a fejem a szerelem miatt,
Ahogy a muzsika csontjaimon végig szalad.
Ahogy visszatérítem a szívem vizét,
Ahogy kimondom annak végső ítéletét.
Ahogy arccsontom megnehezedik,
Ahogy szívem démonjait szabadon engedik.
Ahogy sápad az arcom nem tűrve ezt,
Ahogy várom a csendet, pedig hallom a neszt.
Ahogy gyökeret vert a torkomba szívem,
Amiért tudom, hogy fájdalmas az életem.
Amiért kínzó szikrák csapnak össze,
Amiért nem érzem a dobbanást a szívembe.
Amint elszorulnak torkom útjai,
Amiért nem tudok már szuszogni.
Szia Lina,
VálaszTörlésSajnálom,hogy rég nem jelentkeztem,de itt vagyok,véleményezni.Nagyon teszett,főleg a téma és amit közölni akartál vele.Egyetlen hiba,ami nem is a szememet,inkább a hallásomat zavarja..a sok ismétlés a verssor elején.Pár sorban megállják azért a helyüket...de az egész sor elején nem kellett volna....mert anélkűl is gyönyörű lenne az egész vers!
Nekem azért eléggé tetszett!:D
Kedves Reni,
TörlésNagyon szépen köszönöm és örülök,hogy azért tetszett.Megfogadom a tanácsod és máskor nem ismételem annyiszor magam.:)
Hugs.Lina