Fekete játszint
Elkaptam egy éjfekete játszintot,
Irult-pirult és közben szégyelte,
Hogy a bóbiskoló napsugár,
Mennyire megfertőzte.
Táncoltam azon az éjszakán,
Hatalmas mosollyal az arcomon,
Hogy boldog voltam vagy izgatott,
Azt megmondani nem tudom.
Keringőt jártak lábaim,
Hajtott az érzés, talán a szeretet,
Melyhez majd a játszintom
Oly kedvesen elvezet.
Hallottam mély hangját,
Szinte csak suttogott,
Arra bezzeg nem emlékszem,
Hogy mit is mondhatott.
És szemeim felcsillantak,
Miközben kitártam karjaim,
S szabadon eresztettem a bánatot,
Szabadon a rabjaim.
Menekült a zajos világ,
Suttogott az árnyék,
Nem kiabálta senki utánnam,
Hogy "Ne menj! Várj még!"
Tovább mosolyogtam,
A Hold sugara beragyogott,
Mit a játszintom egy tűvel,
Szépen eloszlatott.
Szia kedves Lina,
VálaszTörlésTe tényleg nem bírod ki,hogy ne tegyél verseket a blogra??Nagyon jól teszed,hálásan köszönöm neked,mindig irulok-pirulok,amikor látom még egy újabb Lina-vers,amit szívesen elolvasok,és nem kell unatkozzak helyette.Hát amit mondok az,hogy nem tudok semmibe belekötni(nem mintha akarnám azt csinálni,ne ijedj meg)nagyon de nagyon tetszett és ami számomra a csúcspontot jelentette az az utolsó három szakasz,ami aztán zseniális volt!<3
"És szemeim felcsillantak,
Miközben kitártam karjaim,
S szabadon eresztettem a bánatot,
Szabadon a rabjaim."-megtaláltam kedvenc szakaszom a versedben:)
Nagyon ügyes vagy,fantasztikus lett!:)
Szeretettel Reni:)
Kedves Reni,
TörlésTudod,a verseim a gondolataim és az érzéseim.Leginkább ezzel nyugtatom meg magam,ha már annyira nem vagyok képes,hogy elmeséljem valakinek,tulajdonképpen mi is forog körülöttem.Remélem,ez nem baj..
Nagyon köszönöm,ez nagyon jól esett és örülök,hogy megtaláltad a kedvenc szakaszod.:)
Hugs.Lina