2012. november 30., péntek

Bájital

Szellem

Beköszöntött szívembe is a puszta tél,
Bár mások kételkednek, de még van remény.
Hóvihar mozgatja meg szívemet, él-e?
De nem mutatja, hogy még megvan léte.
Kopár fákat hó borítja, a nap nem süt már,
Még szívem azzal a kis erejével is csak téged vár.
Fájdalmas lélegeznem, ereim megrezegnek,
Agyam megállt s fáj, de akkoris szeretlek.
Bőröm már nem véd, nap mint nap fázom
S alig várom, hogy eljöjjön a végső álmom.
Szemeim felhökké váltak, ködösek és vizet hullatnak,
Csontjaim megnehezültek, de még ígyis várlak.
Torkom kínzó szavak folytogatják mind azok,
Mert te vagy a megoldás, mindenre az ok.
Lábaim már nem hallgatnak rám,
Mosolyogni próbálok, de nem mozdul szám.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése