Fájdalom
Mondatomat megkezdeném, de nem tudom,
S azt hiszem, nincs is mit mondanom.
Szívem fájdalmasakat ver, csak néhányat,
Mert azt hiszi, hogy az öröm várhat.
Pedig téved, rég nem voltam boldog,
S ha így haladunk, örülni nem is fogok.
Bús kalimpálások hallatszanak fülemben,
Ott az érzés, minden ott van szememben.
Titokzatosság, bár a szomorúság rejtegeti,
Mert ez az érzés szívem minden erejével tépi.
Könnyeim potyognak, szemem már fáj,
De még így is, mézédes álomra vár.
Fejem lüktet, a bosszú vágya hajt,
Nem hallok semmit, csak nagy csöndet és zajt.
Mégis csillapít a szerelem, mi bennem él,
A haragot meg már elfújta a szél.
Vágyak, mik megmaradtak bennem,
Álmok, mik kergetik a józan eszem.
Szeretlek, ezt pontosan tudom,
De miért? Nehéz megállapítanom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése