2014. május 2., péntek

A kékszeműség titka avagy búcsúbeszéd!


Kedves nagyérdemű, tisztelt publikum,
Lina kocog fel a virutális színpadra egy fekete sport nadrágban- persze, nem sportolok, de a hatás kedvéért- és egy sima pólóban, aztán miután meghajol, hosszú- direkt erre az alkalomra- készített beszédét keresi ki a zsebéből.
Nem is tudom, hogyan kellene nekifognom ennek a bejegyzésnek. Annyira megszoktam a lírai alkotásokat, hogy már a prózáról szinte meg is feledkeztem. Végülis, mondandómat szépen, burkoltan közlöm, valahogy. Miközben a remegő kezeim megállnak és kifújom a tüdőmbe szorult levegőt.
Szép a tavasz, szép az idő, de nem szép ez az egész. Tudom, hogy hol rontottam el, de nem tudom, hogy mikor. Igen, tudom, furcsán magyarázok és emellé társul a gesztikulálásom is, aminek még jó, hogy nem lehettek tanúi.
 Szerintem ezután egy mély gondolkodás jön arról, hogy törölni fogom-e a blogot, vagy csak egy jó ideig nem lesz látható. Bizony, ez következik. Egy ideig biztosan csak én olvashatom majd, de ezt sem garantáltan, ugyanis egy jó ideig még nem szeretném látni a verseimet. Túl fájdalmas ez nekem, amúgyis.
Szóval, a lényeg az, hogy hosszabb ideig nem fogok verseket írni és mégcsak olvasni sem. Talán a legközelebbi találkozásom egy lírai alkotással az magyar órán lesz, mert ott köteles vagyok azt tenni. Különben hosszú távra tervezek egy szünetet. Pihentetem az agysejteim, nem akarok rímeket látni, stílusalakzatokat egy helyen, nem akarok semmire gondolni, ami versre emlékeztetne. Nehéz lesz vers nélkül élni, úgy tölteni el a napjaimat, hogy "ma nem írtam még egy sort sem" és miközben a szél csendesen felborzolja a hajamat, rángatózók a buszon, a megállóban a nap szétperzseli a bőrőmet, mégsem fogok írni. Viszont, türhetetlen ez a helyzet. Tehát el kell fogadni így.
A verses füzetemet valahova a szekrényembe rejtem el, hogy egy ideig megfeledkezzek róla, vagy elégetem a lapjait, a blogon pedig gondolkozom. Gondolkozom, mert páran megölnek, ha törlöm. De egy ideig inaktív lesz, az biztos. Hogy ez a szünet napokig, hónapokig, évekig vagy a síromig tart, nem tudom. Egyszerűen ezt most nem vagyok képes folytatni. Hiába facsarom ki a szívemet egy virutális papírra. Köszönöm az elismeréseket, a pipákat, a kommenteket, hogy a különös személyiségem ellenére is képesek vagytok végigolvasni a soraimat, azonban cserben hagylak titeket, mint már annyiszor. Lőttek az 500 versnek, lőttek a verseknek, a lírának, mindennek.
Ne haragudjatok, hogy megint egy Lina-hisztinek vagytok tanúi és azért sem, amit éppen művelek, de nincs más választásom. Bocsánatot kérek mindenkitől, akinek ez véletlenül szomorú hír-rajtam kívül.
Remélem szép életetek lesz! Viszontlátásra.:)

utolsó csóközönét küldi: Lina.

4 megjegyzés:

  1. Azt azért megtudhatjuk, hogy miért? ://

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Vacak,
      Tudom, hogy rosszul magyarázok, de hogy ennyire? Igazából, csak annyi történit/történik, hogy egyszerűen széttép a szomorúság, ha továbbra is írok. Sőt, ami azt illeti, ha visszaolvasom az eddigieket sem érzem jobban magam. Szerintem, ha ezt folytatnám, egy idő után már a szomorúság szakadékba taszítana és onnan már nincs kiút. Sajnálom. Látom eltűntetted a másik megjegyzésed. Én azért szertném látni..

      csóközön. Lina

      Törlés
    2. Akkor nem magyaráztad el rosszul, csak én nem fogtam fel egészen. Nem tudom, miért érzel így pontosan, mindenesetre nagyon sajnálom. Szerettem volna látni, hogy érsz célba azzal az 500 verssel. De akkor nem is szeretnék tovább beszélni erről, nehogy én is elszomorítsalak. Azért én szorítok neked, hogy ez a csúf érzés minél hamarabb eltűnjön belőled, és megint vidám legyél!

      Ui.: A másik bejegyzésem ugyanaz, mint az előző, csak a blogger megszívatott és kétszer küldte el.

      Törlés
    3. Kedves Vacak,
      Nem szomorítasz el.:) Nagyon köszönöm, hogy aggódsz és, hogy érdeklődsz, mi van velem.:) Jól esik. Szeretném, ha esetleg bejelölnél valamilyen portálon, ha talán más információkért szeretnél érdeklődni.:) Nagyon kedves vagy, köszönöm, hogy mindvégig támogattál és, hogy kedvességekkel halmoztál el.:) Hálás vagyok mindezekért.:)

      csóközön. Lina

      Törlés